Minden évben, alig várom, hogy március legyen. Egyszerűen ösztönösen érzem, hogy a tavasz valami újnak a kezdete számomra is. Véget ér a tél, véget ér a rideg, a hideg, kint is és a szívekben is, előkerül a napfény, magunkra kanyaríthatjuk a könnyedség selyemsálját. Számomra a tavasz az újrakezdés, a nyitottság, a boldogság, a szabadság időszaka.
A csillagászati tavasz kezdete ugyan március 21, de ennek ellenére rajtam valami elképesztő frissesség érzés lesz úrrá, ahogyan áthajtom a naptárt márciusra. Még csípősek a reggelek, és este is jól esik a meleg takaró, de napközben… Napközben szabaddá válik a világ. A napsütés előcsalogatja már reggel az estig tartó endorfinlöketet. Elég csak megérezni az első napsugarakat és biztos a siker!
Hiszem, hogy mindannyian eldönthetjük, milyen érzésekkel szeretnénk megtölteni a napunkat. Szabad akaratunkból elsétálhatunk azokból a helyzetekből, amik számunkra nem támogatóak már, ahol nem érezzük magunkat szeretve. Megtehetjük, hogy nemet mondunk valamire, amitől rossz érzéseink vannak. És ez elképesztő szabadságérzettel tölt el bennünket.
Érezhetően vágyunk ki a szabadba is, vágyunk a napsütésre, arra, hogy körbeöleljen a tavasz, a boldogság. A szabad ég alatt sokkal könnyebb is érezni ezt a nagyfokú kötetlenséget. Hiszen gondoljunk csak bele… Süt a nap, csiripelnek a madarak és szinte elszállnak a gondok. Felmelegszik a szívünk, megnyugszik a lelkünk. Elkezdünk jelen lenni a saját életünkben. Mélyet szippantunk a friss levegőből és élvezzük a pillanatot.
Meg kell tanulnod a pillanatnak élni. A múlt már elmúlt, a jövő pedig elérhetetlen. Csak a most számít! (J.D. Barker)
„Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni”…, hogy újabb fülbemászó dallamot csempésszek a napotokba. Hiszen mi más is ad boldogságot, mi más adhat csodákat számotokra, felszabadultságot, örömöt, mintha kiléptek az életbe. Lehet, hogy néha azt érzitek, hogy egy vég nélküli hullámvasúton ültök, és egyszer fent, másszor lent, de mit ér a folyamatos magaslat, ha nem tudjuk értékelni?
Sokan esnek abba a hibába, hogy nem tudnak elégedettek lenni a jelennel, nem élvezik a pillanatot, nem mennek ki s napfénybe, mert már természetesnek veszik. Csak kipipálják a listájukon azokat a dolgokat, amiket elértek, vagy megszereztek és mennek tovább. Mindezt úgy, hogy nem is élvezték a munkájuk gyümölcsét. Ha most a szívedre teszed a kezed akkor tuti volt már veled is ilyen… Pedig mennyire csodálatos érzés belemerülni az elégedettségbe, megveregetni a saját vállunkat, hogy „ezigen anyukám, ez szép munka volt, minden elismerésem!” Mégsem tesszük sokszor. Megyünk, hajtjuk az általunk elképzelt, idealizált holnapot, és elfelejtünk a jelenben élni, elfelejtjük megélni a pillanatot.
Tegyétek fel a kezeteket a hullámvasúton és kiáltsatok a száguldás közben, tudjatok belenevetni a tükörbe akár önmagatokon is, legyen hitetek abban, hogy megérkeznek a megoldások ha éppen nehézségekkel néztek szembe. Éljetek! Éljétek meg minden ajándékával együtt a pillanatokat, ne szalasszátok el egyiket sem. Öleljétek a szeretteiteket, tegyétek fel a lábatokat 15 percre és élvezzétek ki amit ad az élet.
És erre csodálatos lehetőséget ad a tavasz! Mesés ajándékokat tartogat, meglepetéseket, nevetéseket, öleléseket, csókokat. Mindent, amire csak vágyhat az ember. Minden azon áll, hogy mit választasz.
Egy kedves barátnőm szavaival zárnék… „Én az életet választom!”
