Olvasok egy könyvet. Mondjuk ezt a mondatot elég sokszor lehetett tőlem hallani az elmúlt években, ugyanis imádok olvasni. Szeretem a regényeket amik kikapcsolják az agyat és előszeretettel olvasok olyan könyveket is, amelyek új tudást adnak. A jelenleg olvasott könyv is ilyen. Eredetileg a családról szól. Arról, hogy mennyire elhisszük azt az illúziót, hogy az életünkben kevés idő marad a szeretteinkre. Hát ezzel kapcsolatban szeretnék megosztani egy részletet a könyvből.
” Az időáruház.
Képzeljünk el, hogy egy hatalmas hipermarket nyílik a környékünkön, de élelmiszer és ital helyett életvezetési lehetőségeket árul.
A fizetőeszköz nem pénz, hanem IDŐ. És pékáru, hús, zöldség és gyümölcs helyett az egyes osztályokon munka és karrier, hobbi, TV és hanganyagok, társasági élet, alvás, evés, személyes higiénia és család vásárolható.
Első gyermekünk születése napján meghívnak minket az áruházba. Az üzletvezető beinvitál bennünket az irodájába és ismerteti a szabályokat.
– Minden héten el kell jönnie az üzletbe, hogy elköltse az idejét! Kivétel nélkül mindenki, gazdag és szegény is ugyanannyi időt kap: heti 168 órát.
– Ez rengeteg időnek tűnik – válaszoljuk. – Mi van akkor, ha nem költjük el az összeset?
Az áruház vezetője elmosolyodik.
– Még nem született olyan ember, aki ne költötte volna el az összes idejét.
Vállat vonunk.
– Rendben. Hogyan működik az áruház?
– Nos – feleli az üzletvezető – , vannak dolgok, amelyeket egyszerűen csak meg kell venni. Azt ajánljuk, hogy szánjon naponta 8 órát alvásra, 8 órát munkára, 1 órát utazásra, 2 órát étkezésre és 30 percet személyi higiéniára.
Az üzletvezető figyelmét nem kerüli el, ahogy a homlokunkat ráncolva próbáljuk elvégezni a szükséges számításokat.
– Had spóroljam meg önnek a fáradtságot! Egy átlagos hétköznapon 4,5 órája marad az összes többi osztályra.
– Ez már nem is tűnik olyan soknak… – motyogunk magunk elé, ahogyan betoljuk az áruházba a bevásárló kocsit.
Egyik nap, amint épp szomorú arccal távozunk az üzletből, egy idős ember lép oda hozzánk és megszólít bennünket.
– Mire fel ez a nagy szomorúság? – kérdi
– Ó! – sóhajtunk hatalmasat. – Imádom a feleségemet/férjemet és a gyermekeinket, de mire a család osztályra érek, nem marad semmi időm. Egyszerűen nincs annyi, hogy mindenre jusson.
Az öreg elmosolyodik.
– Engedje meg, hogy adjak egy tanácsot…
Néhány hónappal később odajön hozzánk az üzletvezető.
– Van valami amit nem értek – mondja.
– Igazán? – mosolygunk rá.
– Igen – feleli. – Az utóbbi időben, amikor vásárolni jön, más útvonalat választ. Miután megjárta az alvás, a munka és karrier, a személyes higiénia és az étkezés osztályait, egyenesen a hátsó folyosó felé veszi az útját, és még csak egy pillantást sem vet a televíziós és a hangzóanyagokra, valamint a hobbiosztály kínálta pompás ajánlatainkra. Sőt, a legtöbb esetben még a társasági életet is kihagyja! Miért teszi?
– Nos – adjuk meg a választ -, mert hátul van a családi osztály, ahol rendszerint vásárolok némi meseidőt a kétéves gyermekemmel és egy kis játékidőt a hatévessel. És a lányom hokimeccsének megnézésére is szánok időt, s az esetek többségében marad még hetente egy szabad estém is a feleségemmel/férjemmel.
Az áruház igazgatója értetlenül bámul ránk.
– De miért oda megy elsőként?
– Ó, erre igazán egyszerű a válasz! Először is, mindig is akartam vásárolni a családi osztályról, de mire odaértem, elköltöttem az időmet… Az egyik héten csak a televízió és hangzóanyagok osztályon 20 órát tapsoltam el! Aztán találkoztam valakivel, aki rávilágított arra, hogy az időm véges, ezért elengedhetetlen, hogy a legfontosabb dolgokat rakjam elsőként a kosaramba.
– Értem – bólint az igazgató. – De másvalamit is észrevettem. Korábban, amikor megérkezett, mindig egyenesen besietett a boltba, most azonban elüldögél még egy ideig az autóban, mielőtt bejönne. Mit csinál ilyenkor?
– Nos, ezt sem nehéz megválaszolni – feleljük. – Miután rájöttem, hogy a családi osztályra kell először mennem, néhány héten keresztül azt tapasztaltam, hogy még így is túl sok figyelmemet vonja el a többi osztály, amíg odaérek. És a végén ugyan ott vagyok, ahol voltam: megint elfogy a családomra szánt idő… Így hát készítettem egy listát. Most, mielőtt bemennék az áruházba, néhány percig még az autómban maradok, és eltervezem, hogy mit fogok vásárolni.” ( Rob Parsons – Szánj időt a családodra c. könyvének részlete)
Az a helyzet, hogy ez a történet – még ha csak kitalált is – nagyon megfogott. Nagyon sokszor van olyan konzultációm, ahol valaki arra panaszkodik, hogy nincs elég ideje valamire. Akár elolvasni egy jó könyvet, vagy nem tud annyi időt tölteni a szeretteivel, amennyit szeretne, nem fér bele az idejébe a sport, a barátaival töltött idő, stb…
Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor én is sokszor esek ebbe a csapdába, amikor megpróbálom az időhiányra fogni a fontossági sorrendem hibáit. Ez a könyv azt is leírja, hogy a sokszor elhangzó közhely, miszerint „Minden csak szervezés kérdése” egy hatalmas bullshit…. Ugyanis ha a történet alapján számolunk egy átlagos napot, akkor 4,5 óránk marad privát tevékenységre. Namármost tegye már fel légyszi a kezét, aki ezt minden alkalommal „jól” használja ki.. Na ugye! De az, hogy mit jelent ezt „jól kihasználni” az egyén függő.
Mindenki élethelyzete más. Ítélkezés nélkül kell szemléljük ezeket a szituációkat. De abban szerintem egyetérthetünk, hogy a szeretteinkkel töltött minőségi idő az fontos. Nem kell puccos éttermekben otthagyni vagyonokat, vagy luxusnyaralásokat tervezgetni… (jó, az más kérdés, hogy a helyzet így 2021-ben ezt nem is nagyon engedi… de most általánosságokban gondolkodjunk!) Sokszor egy beszélgetéssel töltött délután sokkal szorosabbra fűzi a kötelékeket, mint azt hinnénk. A kulcs a kommunikáció, ahogyan a legtöbb kapcsolatunkban.
Hiszem, hogy együtt tölteni időt jó, és úgy kapcsol össze embereket, mint semmi más. Hiszem, hogy az időnk véges ebben a földi létben, hiába hisszük azt, hogy mindig van holnap. Egy idő után rá kell, hogy jöjjünk, hogy a holnap már egy tegnap lett, amibe ismét nem fért bele, amire vágytunk. Éppen ezért amikor lehetőségünk van döntést hozni, (márpedig ez minden egyes nap megtörténik) hogy 1 óra TV előtti totális zombulást vagy a 1 óra beszélgetést válasszunk, akkor bízom benne, hogy jó döntést fogunk hozni. És ez igaz minden más tevékenységre is.
168 órád van egy héten. És előre nem tudod hányszor adatik ez meg számodra. Te mire kerítesz belőle? … 🙂
