Néhány nappal a spiri tisztulás egyik ünnepe után had közelítsem meg egy másik nézőpontból Szent György legendáját. Ha ismered azért, ha nem ismered azért, de egy mondatban engedd meg, hogy összefoglaljam a lényeget. György megmenti a szüzet, legyőzi, hovatovább beidomítja a sárkányt és innentől dicsőítik. Dióhéjban és persze csak az általam levont konklúzió. Szóval kiindulási alapnak megteszi. És most nézzük azt, amit igazán mondani szeretnék vele.
Megtörténik ez majdnem mindenkivel, aki párkapcsolatban él, élt vagy élni fog. A kivétel viszonylag kevés, de így még erősebb lesz a felismerés. Nem akarlak megtéveszteni Benneteket, én is szoktam ilyen lenni, anyukátok is képes rá, a szomszéd, a kolléganő, mindenki. Mert emberek vagyunk, akik nem mindig tudják kontrollálni a bili borulását. De a hangsúly azon van, hogy hány %-ban hagyjuk megtörténni az ősrobbanást.
A történet a következő: Jön a Királyfi, lovon vagy ló nélkül az most mindegy, megtalálja a Királylányt, akit aztán hazaszállítmányoz a sárkányvárból a királyságba abban a tudatban, hogy most aztán jól megmentette és jön a happy end. Minden mese úgy nagyjából itt ér véget, és közlik, hogy „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. De mi van a szlogen után?… Hát lássuk a legáltalánosabb forgatókönyvet…
Fiatal párunk szuper boldog, élik a királyi mindennapokat, aztán eltelik pár év. Királyfi szét hagyja egy idő után a gatyáját, kezdi elengedni az udvarlási szokásait, munka után leroskad a fotelba/kanapéra és bezombul a TV elé, már nem igyekszik, hogy segítsen bármiben. Belesüpped a kényelmes kis megszokásba. Másik oldal… Királylány elvégzi szorgosan a teendőit, nem hagyja, hogy emberünk segítsen neki, mondván, hogy „szívesen megteszem”, ezzel akarván kifejezni határtalan szerelmét és gondoskodását. Persze titkon azért örülne a segítségnek, de a kommunikációja nem ezt fejezi ki, utána meg csodálkozik, hogy nem kapja meg, amit egyébként nem is kért. Aztán ugye egyre többet macerálja élete párját olyan dolgokkal, amiket előtte nem tett. És szépen lassan elkezdi nem csak szavakkal piszterálni, hanem csapkod, hisztizik, kiakad, sírva fakad, olyan dolgokat csinál, amivel azt gondolja, hogy felhívhatja Királyfink figyelmét. Mindezt úgy, hogy a magában tartogatott minden tüskéjét szépen a saját eszébe juttatja, hogy „nehogymáaztán”…
Ebből mit érzékel emberünk? Hát kb azt, hogy az asszonyka a semmiből teljesen kivan, mint a háborús katonák a poszt traumás stressz következtében, és a leghalványabb fogalma sincsen arról, hogy mi történik, hiszen nem tett semmi rosszat.
Hát technikailag ez így is van. A Királyfi csak azt tette amit élete szerelme kért, vagyis esetünkben nem kért tőle. Mert ugyebár azt mondta, hogy meg tudja oldani egyedül, nem kell segíteni felvinni a bevásárlást, nem kell kiteregetni, nem kell elmosogatni, majd ő főz, meg bedobja a mosást is, nem tart semeddig… A kommunikáció minden volt csak nem tiszta. Jobban mondva tök tiszta volt, csak éppen drága Király-kisasszonyunk baromira nem azt mondta, amit igazán gondolt, mert ő is azt a mintát hozta, hogy „a férfi találja ki mire vágyom”.
Senkit nem akarok elkeseríteni, de a férfiak nem gondolatolvasók, valamint máshogy gondolkodnak, mint a nők. Ez azért van, mert a történelem során így alakult ki. A Férfi védelmez, óv, cselekszik, nekimegy a sárkánynak, ha kell , és összeszereli a polcot is. Ezzel szemben a Nő gyengéd, gondoskodó, szeretettel teli, érzékeny és érzelem orientált.
Ez mind nem rossz és nem jó, csak így van. És hogyha a Királylány egy átlag nőhöz hasonlóan a fent leírtak alapján gyakorlatilag önszántából beáll cselédnek, akkor nincs min csodálkoznia, nincs miért hőbölögnie. Ugyanis, hogy egy idős nőrokonomat idézzem „te választottad fiam, lelked rajta, neked is kell megváltoztatnod”.
És a történetben itt jön rá a Királyfi, hogy a Királylány helyett most már a Sárkánnyal él együtt igazából… És itt kap egy kisebb sokkot, hogy hát ez neki köszi, de nem jön be! Hozzáteszem amúgy tök jogosan, mert nem erre szerződött, mikor nekiindult legyőzni a fenevadat.
De, hogy mi a megoldás? „Hát egész egyszerűen ne legyél Sárkány” – mondja egy ismert coach.
Így tehát a megoldás az, hogy nőként tutira azt kommunikáljuk ki, amit gondolunk, amit szeretnénk és ne azt várjuk, hogy emberünk majd jól kiolvassa a szemünkből a kívánságainkat. A megfelelő Férfi a tenyerén hordoz, hogyha hagyjuk neki, ha nem keménykedünk, hogyha nem mutatjuk meg, hogy „hú aztán én mennyire egy erős nő vagyok”. Hanem igenis beleállunk a Királynői minőségbe és hagyjuk, hogy cipelje a szatyrot, hogy segítsen, sőt még segítséget is kérünk tőle. Ettől nem leszünk gyengék. Ettől leszünk Nők.
És a Királyfi? Kérdezhetitek jogosan… Neki mit kell tennie? Na hát neki az a feladata, hogy Férfi legyen, támasz legyen, ő legyen az erő, győzze le a bennünk élő Házisárkányt, legyen türelmes, támogató. Legyen lovag, hogy mi is Királylánnyá szelídülhessünk mellette.
Mi nők megtanultunk helyt állni az idők során a férfiak világában, de egyetlen gond van ezzel. Mindezt nem nőként tesszük sokszor, hanem úgy, mint a férfiak. Elfelejtettünk Nőnek maradni, a női minőségeinket használni. Mert elhittük, hogy az gyengeség. Hát… Tévedünk, amikor ezt hisszük. Újra rá kell találni arra a minőségre, amellyel a helyünket Nőként állhatjuk meg.
A kapcsolatok pedig melósak. Tetszik nekünk, vagy sem, de energiát kell belefektetnünk időről időre, amikor bizonyos mérföldköveket elérünk, mert változunk mi is és az élethelyzeteink is. Ami 2-3 éve működött, az mára semmit sem használ, és ami most működik, az nem biztos, hogy 5 év múlva is fog. De egyetlen dolog örök érvényű… A nő az NŐ, a férfi az Férfi kell legyen egy kapcsolatban, hogy az fenn maradhasson. Nincs varázslat.
Összességében György szelíddé teheti a Sárkányt és megkaphatja a Királylányt is, de ahhoz mind a kettejüknek bele kell pakolni az energiát a sztoriba. 🙂
Ölelés,
Viki
