Azt hiszem, hogy abban mind egyet érthetünk, hogy a jelenlegi időszak nem a legkedvezőbb a pozitív gondolkodás elősegítésében… Hiszen a külvilág folyamatosan inkább csak negatív visszacsatolásokkal közelít felénk, halljuk mennyi rossz dolog történik, saját szemünkkel látjuk, hogy azért volt már jobb is.
Talán nem túlzok, hogyha kimondom, amit szerintem sokan gondolnak, mégpedig, hogy igenis ez most egy elég ramaty helyzet. Nehézkesebb pozitívnak maradni, és az sem egyszerű, hogy mindenben meglássuk azonnal a jót.
Én részemről amúgy is igyekszem elkerülni a „hurráoptimista” embereket, akik ugyan kívülről aztán totál flow-ban vannak és mindenben a szépet keresik meg a jót, mert úgy gondolom, hogy amit ők előadnak az egy nagyon szépen kivitelezett, de teljesen hiteltelen műsor. Még csak nem is ugyan azt az adót nézzük.
Ők azok, akik minden nap extrapozitív idézetekkel szórják tele a közösségi oldalakat, naponta természetesen legalább 50x, nem hallani mást tőlük, mint hogy mindenben a jót keressük, hogy ne engedjük át magunkat a komorságnak, legyünk vidámak, keressünk reggelente egy jó adag motivációt magunknak, stb… Szerintem mindenkinek van egy ilyen ismerőse. Vagy egy ismerősének az ismerőse 😉
Az életben azonban igenis vannak olyan napok, amikor az ember nyakig ül a drámában. És ez nem rossz dolog feltétlenül. Megengedhetjük magunknak. Tudniillik ezért vagyunk emberek és nem fénylények. De tudatosnak kell lennünk rá, hogy ugyan megadjuk az időt arra, hogy kihisztizzük magunkat, de utána szépen megfogjuk a kis spatulánkat és azzal a lendülettel fel is vakarjuk az arcunkat a padlóról. Mert tudjuk, hogy nem ott van a helyünk! Tudjuk, hogy igenis szépen haladunk, hogy folyamatában vagyunk az életünknek, de mégis megengedjük magunknak néha az érzelemkinyilatkoztatás azon formáit, amik sok ember szemében mélységes ítélkezés tárgyává varázsolnak bennünket. Mert aztán elképzelni sem tudjátok hány magvasabbnál magvasabb gondolatot hallottam már azokról, akik nem félnek néha kiborulni. Kezdeném a „milyen spiris az, aki rossz passzban van, hát miért nem nézel rá”-val, de elhangzott már a „miért nem segítesz magadon, hogyha egyszer tudnál” és a „próbálj meg pozitívan gondolkodni” pedig aztán tényleg a legáltalánosabb közhely, ami valaha ember száját elhagyta. Meg lássuk be… Nem is nagyon segít. Ez kb. olyan, mint esőre várni aszályban. Hasztalan és időrabló 🙂
De ez így teljesen rendben van, hogyha nem minden napunk fenékig tejfel. És most ne arra gondoljatok, hogy támogatom, mikor valaki folyamatosan a saját maga által kreált drámaszakkör vezetője és minden körülmények között „az ő élete csupa szívás” és a többi cukiság. Én itt most arról beszélek, hogy egy önmagára tudatos felnőtt ember néha igenis beleengedheti magát abba a megélésbe, ha valamit nem úgy dobott a gép, ahogy szerette volna. Mert ez a való élet, amiben nincsen STOP gomb, de van hibajavító, amit igenis jó dolog használni néha. Minden magasságával és mélységével együtt az a lényege, hogy belehelyezzük magunkat a jelenbe, megéljük azt, ami a soron következő tapasztalás. És mi azért érkeztünk ebbe a földi létbe, hogy mindezt átéljük, megtapasztaljunk mindent, amire vállalkoztunk, hogy utána azt mondhassuk, „Éltem. Ó de mennyire hogy éltem!”
Az élet vagy vakmerő kaland, vagy semmi. (Helen Keller)
Mindannyian azt szeretnénk, ha újra egy szabadsággal teli, boldog időszak köszönne vissza ránk a külvilágból. De ameddig ez nem így történik, addig tanuljuk meg szeretni ezt minden szárnyalásával és zuhanásával együtt. Ha kezd durvulni a helyzet, akkor engedjük szabadjára az érzéseinket, ne fojtsuk magunkba. Ha tombolhatnékunk van, tomboljunk, szitkozódjunk, kiáltsuk ki a nagyvilágba amit érzünk. Vagy csak üljünk le jól kibőgni magunkat, ha az könnyít a lelkünkön. Hiszek abban, hogy a boldogságot és a teljességet szeretné mindenki. De ezek mind-mind vele járnak. Minden érmének van egy másik oldala is. És ameddig nem fogadjuk el, hogy a másik oldalon lehetnek akár nekünk kevésbé tetsző dolgok is, addig örök elégedetlenek leszünk, mert mindig azt fogjuk kutatni, amelyiknek mind a két oldala napfényes.
Legyetek tudatosak, tápláljátok magatokban a pozitív gondolkodást, mert ez valóban nagyon fontos! De engedjétek meg, hogy a tré napokon is egységben legyetek önmagatokkal. Mert mind a két oldalad te vagy. Az is, aki rendben van és ragyog, és az is aki éppen szét akar zuhanni. Csak éppen tudod magadról, hogy ki tudod rángatni belőle saját magad. Hogy a rosszabb perceken is úrrá tudsz lenni, ha úgy döntesz.
Engedd meg magadnak, aztán dönts úgy, hogy meggyógyítod a lelked!
Szeretettel,
Viki
